A vad Sziklás-hegység

Ahol a hegységek országhatárokon húzódnak át, rénszarvasok csordái élnek egymás mellett olyan ragadozókkal, mint a medvék és a farkasok. A ragadozó és zsákmány kapcsolata törékeny egyensúly, a Sziklás-hegység Kootenay nevű vidéke pedig tökéletes helyszín arra, hogy a maga valóságában láthassuk.

A levegő ritka és hideg, még a fák sem maradnak meg itt ? nem igazán barátságos vidékről van szó. Az olyan állatok azonban, mint a havasi kecske, a kanadai vadjuh és a fekete medve könnyedén közlekednek ezeken a csúcsokon. Most megtudjuk, hogyan győzik le ezek az állatok a gravitációt és jutnak fel a kontinens legmagasabb hegycsúcsaira!

Észak-Amerika leghatalmasabb folyói közül több is a Sziklás-hegység magasban rejlő gleccserei közül ered. A hegyvidék tavai, folyói és mocsarai olyanok, akár a lüktető artériák: ezek táplálják az élőlényeket, akiknek a hegység az otthona. A gleccserek táplálta, gravitáció formálta folyókat a hatalmas Sziklás-hegység vágja ketté, amely eltéríti folyásukat az Atlanti-, a Csendes-óceán és a Jeges-tenger felé. A lakhatatlan jeges csúcsokról eredő víz leolvad a gleccserekről, mennydörgő vízeséseken zúdul le, mocsárvidékeken szivárog keresztül, formálja a földet, végül kiárad az óceánba, út közben pedig fenntartja az életet és átalakítja környezetét.

Az erdőben a túléléshez arra van szükség, hogy fennmaradjon a növekedés és pusztulás, halál és újjászületés törékeny egyensúlya ? egy erdőnek folyamatosan meg kell újulnia. Mikor a fák túl magasra nőnek, a napfény többé nem tudja elérni a földet, és nem nőhet a fű és a cserje, így csökken az olyan állatok élőhelye, mint a jávorszarvas, a karibu és a farkas.

Fajok sokaságánál van kritikus jelentősége annak, hogyan szerveződnek csoportokba. Bár a Sziklás-hegységben élő állatfajok közt is rengeteg van, akinek fennmaradásához szükséges a társas élet, nincs két faj, amely ugyanúgy szerveződne. Még az egymással közeli rokonságban álló fajoknál is hatalmas különbségek vannak társas szerveződés terén ? a kommunikációt, a hierarchiát, a párzást, az étrendet mind nagy mértékben meghatározzák a különféle környezeti tényezők és a túlélést segítő genetikai változások.