Győzelem vagy vereség? - az 1849-es kápolnai csata története

Henrik Dembinszky magyar fővezér és Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy seregei 1849. február 26-27-én vívták meg a kápolnai csatát. A két napon át tartó ütközetben több tízezer katona szállt szembe egymással. A magyar csapatok az első napon sikeresen vették fel a harcot a császáriak ellen, az éjszaka folyamán viszont Windisch-Grätz katonái fontos területet foglaltak el, amellyel kedvező helyzetbe kerültek. Az ütközet második napján a nehezen védhető községet pillanatok alatt sikerült is bevenniük a császári csapatoknak. Windisch-Grätz elsöprő győzelemről küldött jelentést a császári udvarnak, pedig a csata nem oldott meg semmit. Szomorú statisztika, hogy a magyar honvédek közül 140 katona elesett, legalább hatszázan megsebesültek, és közel ezren fogságba estek. Az utókor hálája, hogy Kápolnán a Tarna patakon átívelő emlékmű idézi fel a 176 éve történt ütközetet. A hagyományőrző huszárok minden évben előadják a csata elképzelt jeleneteit, amely meghátrálásra késztette a magyar seregeket, ám elindítója lett a dicsőséges tavaszi hadjáratnak. Műsorunk szakértője Dr Kedves Gyula történész Szerkesztő: Horváth Katalin