Lehár Ferenc: Luxemburg grófja 12

A mű címe eredetileg Luxenburg grófja volt, hogy a hasonló nevű A mű címe eredetileg Luxenburg grófja volt, hogy a hasonló nevű nagyhercegséggel még véletlenül sem vonjon párhuzamot a nagyérdemű, de miután a közönség amúgy is Luxemburgként emlegette az operettet, Lehár is beleegyezett a betűcserébe. A premierre 1909. november 12-én került sor és nem várt sikert aratott, hiszen Lehár, saját bevallása szerint, minden különösebb műgond nélkül néhány Bad Ischlben töltött hét alatt "összecsapta"e remekművet. A kritika is kedvezően fogadta az operettet, de megjegyezték, hogy Lehár korábbi műveinek kamataiból él, azaz nem vitt forradalmi, újító megoldásokat művébe. A viták most már nem csupán az új produkció körül zajlottak, hanem napirendre került a Lehár-operett fölötti vita. Nem véletlenül szólt az egyik kritikus az erotikus-operett vonzerejéről és izgatóerejéről, akarva-akaratlanul megteremtve azt a műfaji meghatározást, mely ráillik a Lehár-operettek többségére. A Luxemburg grófja az operett irodalom egyik legmulatságosabb története, amelyben a gazdag, szenilis vénember, Sir Basil szerelmével üldözi az ünnepelt énekesnőt, Didier Angele-t, akit persze sokkal jobban érdekelnek az éhenkórász, fiatal művészek. Közülük is leginkább René, aki váratlanul értesül róla, hogy Luxemburg grófja lett, s ezt a címet egy névházasság formájában azonnal el is adja Sir Basilnak... A meglepetésekkel, cselszövésekkel és szerelmi párviadalokkal teli, szellemes és fordulatos történet Lehár Ferenc olyan örökzöld melódiáinak szárnyán jut el a kötelezően boldog végkifejletig, mint például a Polkatáncos, vagy a Szívem szeret...
René - Dolhai Attila; Angele - Fischl Mónika; Fleury - Frankó Tünde; Brissard - Kerényi Miklós Máté; Juliette - Szendy Szilvi; Sir Basil - Kálloy Molnár Péter; Lord Lanchaster - Langer Soma;
Lord Winchester - Oláh Tibor; Lord Worchester - Pálfalvy Attila;
karmester: Makláry László; rendező: Somogyi Szilárd